Az alábbi üzenetet egy kedves barátomtól kaptam. Társulva az üzenet mondanivalójához én is kívánok Neked mindenből elegendőt az új évben. :)

A hétvégén Angyali-gyógyító képzésen voltam. Eddig elég sokat olvastam és hallottam már különféle technikákról, amelyekkel segíteni lehet az emberek testét és lelkét a gyógyulásban. Néhány egyszerűbb dolgot alkalmaztam már eddig is a beszélgetések mellé, de tudtam, hogy a gyógyító mesteri beavatásom még várat magára. Kértem Istent, hogy erősítse meg a lelkemet, mert most már készen állok a Vele való még szorosabb együttműködésre, az angyali fénnyel, színnel, szeretettel való gyógyulásra és gyógyításra. Meghallgatott és áldását adta.

Karácsony, ajándékok... Ha ajándék, akkor tömött plázák, rohanás, bevásárlás, sorban állás, kérdezősködés, egyeztetés, sok-sok pénz és idegbaj. Vagy mégsem? Lehet ez másként is? Lehet. Ahogy többen is mondták a környezetemben: Nehogy már a Karácsony is a pénzről szóljon! Akkor miről?

Volt egyszer egy vízióm… ez többször elő szokott fordulni velem, érzékeny vagyok az anyagtól kevésbé sűrűbb, így nehezebben észlelhető világra. Ez a történet meg lett örökítve, mert megírtam azoknak, akikkel kapcsolatban volt. Viszont nem csak nekik volt hasznos és nem csak akkor. Akad benne néhány általános érvényű dolog a párkapcsolatokkal és az isteni világgal kapcsolatban.

Ez egy régi magyar áldás. Nagyon szeretem. Amikor elolvasom, mindig szeretet és békesség jár át. Arra gondolok, hogy mennyi mély, szívből jövő érzelem, mennyi szakrális tudás és jóság volt eleinkben. De nem csak bennük, örököltük tőlük az ilyen üzenetek által és lélekben is.

Az alábbi üzenetet Színiának küldtem, miután elolvastam a Szertan című könyvét. Szeretem a könyveket, biztos fogok többet is ajánlani. Úgy gondoltam legyen ez az első, aminek az ajánlója részemről a szerzőnek írt üzenetem.

Láttam ma egy műsort a tv-ben, melyben azt taglalták, hogy hogyan is jutnak el hozzánk a friss zöldségek és gyümölcsök télvíz idején, amikor a természetben ilyenkor csak úgy maguktól nem menne nekik a dolog. Persze, ősszel, télen valahogy jó pár ország éghajlati öve nem felel meg a növények virágzásának és termőre fordulásának. A modern civilizációban azonban hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy mindig mindent megkapjunk. De mi az, amit kapunk és milyen áron?(nem pénzben értve gondoltam :) )

Körmöm történetéről annak kapcsán gondolkoztam el legutóbb, amikor rájöttem, hogy lelkemben fontos szerepet játszik egy kísérő állat, nevezetesen a sólyom. „Karvaly körmök”- mondta mindig anyukám is, meglehetősen csontos ujjszerkezetem hosszú végződményeire.
Bár egyesek szerint szép kezem van, ám mégis amikor behajlítom az ujjaimat, leginkább egy ragadozó madár lábujjaira és karmaira emlékeztetnek. Nyilván nem véletlenül…