A Nap
Süt a nap s mégis fekete az égbolt.
Szívemen sötét egy világos fényfolt.
Templom lépcső kopott kövén,
Magas fala szilárd tövén,
Kuporgom a tavaszban.
Süt a nap, arcom tenyerembe temetve.
Szívem halkan sír s fúj az élet szele.
Templom lépcső kopott kövén,
Galambok közt elmerengvén,
Gondolkodom magamban.
Süt a nap, sütött mikor még nem voltam.
Süt a nap, sütni fog mikor már elmúltam.
De egyszer majd ő sem süt tovább,
Mert egyszer mindennek vége van.
Mi lesz akkor? Hogyan tovább?
A válasz Isten kezében van.
|
Üzenet
Nem kéred, mégis adom.
Nem tőlem van, sokkal nagyobbtól.
Bennem él, tovább kell áradjon.
Nem kell, hogy elfogadd.
Benned is él. :)
Csatád magányos? Nem!
Csak nélkülem való.
Ne rekessz ki kérlek,
csendben jelzem,
szeretlek.
Látszólag nem kell,
látszólag terhes,
látszólag jelentéktelen,
látszólag szükségtelen,
látszólag jól megvagy nélkülem.
S a látszat mögött? Ott is?
Nem kell, hogy kelljek.
Nem ez a fontos.
Boldog vagy?
Ez már inkább.
Tőlem nem leszel az.
Mástól se.
Csak Tőle, aki
maga a Szeretet.
Ő érted él.
Gyengéden óv, vigyáz rád.
Körülvesz a szeretetével.
Ott van a napsütésben,
a friss záporban,
a fák rügyében,
a madarak énekében.
Ott van a mosolyunkban,
a hangunkban,
az ölelésünkben,
a szemünkben,
ha belenézel.
Te csak szeress viszont,
amikor csak lehet! :)
Szeresd viszont bennünk Őt,
s rajta keresztül minket.
SZERETLEK!
|
