| Áramlásban |
 |
 |
 |
| Írta: Borchi |
| 2011 március 16., szerda 12:14 |
|
Következzen némi friss tapasztalat az energiaáramlás területéről. Ez eleve egy olyan dolog, amiben vagy benne vagy vagy nem, nincs egyéb opció. Aztán akit ez a dolog izgat, az igyekszik infókat gyűjteni arról, hogy hogyan lehet ebbe minél többször és minél könnyebben belekerülni, illetve hogy lehet a lehető legtovább benne maradni. Engem izgat. Ha téged is, olvass tovább. :)
Szóval, mivel ez csak egy blog, nem fogok könyv terjedelmű "használati utasítást" írni. Még így is elég részletes és pepecselős szoktam lenni, nem csak úgy odateszek egy tweet-nyi impulzus szösszenetet. Leginkább most csak arról szeretnék mesélni, hogy milyen élmény az, amikor órákon keresztül tartani tudom az intenzív áramlást, anélkül, hogy menthetetlenül kizökkennék. Érzésben fantasztikus, lélekben és testben is csúcs és fejben nagy sikerélmény. :) Amikor az élmény határmezsdéjére értem, akkor keletkezett bennem egy olyan összehasonlítás, hogy olyan ez, mint a jobb agyféltekés rajzolás. Vagyis ha klassz festményt akarsz, akkor szó szerint más húrozású fejjel kell végigcsinálnod a folyamatot. A klasszikus értelemben vett gondolkodást felejtsd el. A racionális, számláló, beszélő, beazonosító, összehasonlító, felcímkéző, szelektáló elmerészedet felejtsd el egy kicsit. Illetve, ha áramlásban vagy, akkor ne hagyd, hogy visszaszivárogjon uralkodó pozíciójába. Én ezt legutóbbi élményemben tényleg úgy éltem meg, hogy amikor a párom elkezdett volna kérdezgetni, hogy hogyan érzem magam, mire vágyom még, akkor leállítottam, hogy most ne. Amint vége az élménynek, az elme és az ego úgy is elemzést tart, majd akkor beszámolok szóban és válaszolok a kérdésekre. Nem azt mondom, hogy addig egyáltalán nem beszéltem, csak az áramlásélményben nem az a meghatározó kommunikációs forma. Érzelmek, hangulatok inkább. A léleknek és a szívnek egy olyan része nyilvánul meg aktívan, ami elképesztően holisztikus szemléletű és nagyon sokrétűen monitorozza az egész környezetet. Olyan paramétereket vesz figyelembe, amit az elme, illetve az ego nem szokott, mert vagy nem tartja lényegesnek, vagy veszélyesnek minősíti vagy egyáltalán nem is tud róla, mivel kívül esik a rezgésmintáján. Attól persze még a dolgok vannak és virulnak a maguk valóságában és nagy élmény az, amikor belépsz egy ilyen szent szemléletű területre. Ez egy olyan komplex életburjánzás, ami egyenlő a Paradicsommal. A saját Mennyországod mindig az áramlásban van. Mindig van, mindig a rendelkezésedre áll, mindig a személyedre, a te igényeidre szabott és egészen addig részesülsz az ajándékaiból, amíg a saját magadat ki nem rántod belőle. Ebből az egészből annyi biztos, hogy én átéltem már többször is, tehát nekem van, számomra ez valóság. Ha pedig az a kozmikus igazság igaz, hogy minden Egy, akkor számodra és mindenki más számára is létezik ez a paradicsomi valóság. Hogyan? Ahogy az Én Istenemben írtam: Áramolj, szeresd és lazulj hozzá. :)  |