| Föld nélkül |
 |
 |
 |
| Írta: Borchi |
| 2009 november 19., csütörtök 18:50 |
|
Láttam ma egy műsort a tv-ben, melyben azt taglalták, hogy hogyan is jutnak el hozzánk a friss zöldségek és gyümölcsök télvíz idején, amikor a természetben ilyenkor csak úgy maguktól nem menne nekik a dolog. Persze, ősszel, télen valahogy jó pár ország éghajlati öve nem felel meg a növények virágzásának és termőre fordulásának. A modern civilizációban azonban hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy mindig mindent megkapjunk. De mi az, amit kapunk és milyen áron?(nem pénzben értve gondoltam :) ) Szóval néztem ezt a műsort, amiben a bemutatott zöldség a kaliforniai paprika volt. Ott figyelt üdén, kicsattanó frissességgel a többi zöldség között az áruház polcain. Eddig még csak-csak elment a dolog, hiszen tényleg szép áru, de vajon elég a külcsín, ha egy kissé hiányos a belbecs. Miért éreztem a paprikát hiányosnak még a tv képernyőjén keresztül is? Azért, mert voltak olyan kedvesek és bemutatták hogyan termett. Egy több százezer négyzetméteres üvegházban, milliónyi társával együtt, számítógépes rendszer által fenntartott és ellenőrzött mega gépezet sarjaként nőtt fel. A leghátborzongatóbb az volt az egészben, hogy földet soha sem látott. Mesterségesen kialakított tápoldatban nőtt fel, minden egyes tő többszörösen be van csövezve és így kapja a fejlődésének megfelelő mennyiségű tápanyagokat. A képsorok láttán a Mátix című film jutott eszembe, csak itt éppen az emberek helyett a paprika palánták nőttek gépi "nevelés" mellett. Időnként azért egy-egy ember is elsétált közöttük és átnézte a leveleket és a termést. És hogy megmutassák mekkora természetbarátok, bemutatták, hogy a beporzáshoz méheket használnak és az atkákat a levelekről pici pókokkal irtják. Ja és gyomirtószer sem kell, hiszen nincs föld ahonnan azok kinőhetnének. Ez jó, tényleg jó, örülök, hogy nincs gyomirtó, de annak már kevésbé, hogy nincs föld. Mégis milyen energiával rendelkezik egy olyan növény, amelyik soha nem találkozott az anyafölddel? Magjai soha nem érezték az anyaföld ölelését, soha nem küzdöttek meg a belőle megszületéssel a felszínre töréskor és gyökerei jelenleg is valami műbe kapaszkodnak? Mit szólnak azoknak az embereknek, esetleg állatoknak a sejtjei, akik megeszik majd ezeket a paprikákat? Lehet, hogy én is ettem már ilyet, nem tudom, ez most amerikai termelőket mutatott. De régebben láttam már hasonló műsort holland saláta termesztésről, azok vízen úszva nőnek. Igaz ott míg kicsik a palánták, földben vannak, csak utána rakják őket vízágyra. Szóval a föld, a növények és mi... Ebben a rendszerben komoly összefüggés van, különösen, ha nőből van az ember lánya. Üvegházakban és fóliasátrakban is voltam már, dolgoztam is bennük, virágokkal és zöldségekkel is. Most is az orromban van a fülledt párás levegő, a növények zöldellő leveleinek és a föld nedves, édes-savanykás illatának az elegye. Azt nem tudom elképzelni milyen lehet ez az illat a föld kihagyásával. A föld, a szent anya föld... hmm... Sajnos az az igazság, hogy még közel sem vagyok olyan jóban vele, ahogy lennem kellene, ahogy szeretnék. Mostanában sokkal erősebben vonz, mint eddig valaha bármikor is. Azt üzeni halkan, szelíden, mint Mauglinak a dzsungelben a farkasok: Egy vérből valók vagyunk, te és én. Annak ellenére, hogy alapvetően városi lány vagyok, nem indulok teljesen a nulláról. Apukám agrármérnök és anyukám családja hosszú évtizedekig élt mezőgazdasági munkából. Így volt alkalmam találkozni a földdel. Egy konyhakert vagy néhány ágyás virág is sok információval és mélyreható érzéssel szolgál, ám én most a látóhatárig vagy azon is túl terjedő, egybefüggő szántóföldekről beszélek. A frissen felszántott földek, látványa, érzése, sajátos kipárolgása páratlan élmény tud lenni.(Most utólag már jobban tudom értékelni, amikor benne kellett dolgozni, időnként azért bosszús voltam :) ) Mindegy, hogy nyírségi "sárga homokról" vagy dunántúli "lucskos fekete földről" van szó, a magyar földek illatának üzenete mindenhol ugyanaz: bőséggel táplállak téged. Bár minden talajtípust nem ismerek kis hazánkban, de itt még a Hortobágy szik sós pusztáinak talaján is zajlik az élet. Szóval mindent összevetve, nekem a növények és a föld összetartozik. Szeretem érezni az általam elfogyasztott zöldségekben és gyümölcsökben a természetes napfény és a föld ízét is. Mert bennük van, ha találkoztak vele és átadják nekünk a vitaminjaikkal és ásványi anyagaikkal együtt. Ha pedig nincs, akkor nincs... Akkor bennük és bennünk is keletkezik egy hiány, amit nem is olyan egyszerű pótolni.  |