| Ha én Barbie volnék |
 |
 |
 |
| Írta: Borchi |
| 2010 február 04., csütörtök 10:09 |
|
Nos, ha én Barbie volnék, akkor bizonyára szilikon mellem, lapos hasam, keskeny csípőm, hosszú combom, darázs derekam és póthajam lenne. Vagy mégsem? Most már a kislányom is rendelkezik Barbie babával és meglepve tapasztaltam, hogy mennyire más lett ez a játék, mint az én időmben volt. Emlékszem annak idején sok vád érte ezt a babát, hogy lehetetlen összeállítású testével negatívan befolyásolja a gyerekek énképét, hiú ábrándokba, majd csalódásokba kergeti őket. Sőt, hogy ez a baba tulajdonképpen nem is gyereknek való játék, hiszen kéjes fantáziájú férfiak vágyálmait testesíti meg. Tény, hogy Barbie mindig elegáns, szép és dögös lány volt. No meg sikeres, nem csak Amerikában, hanem az egész világon, ahova eljutott. Sikerült kinőnie az üresfejű szépség kategóriájából is, hiszen több, mint 100 féle karrierje között volt többek között űrhajós, autóversenyző és orvos is. Az ő esetében nincsen átmenet, vagy szereted vagy utálod és kész. Én szeretem. Régen is, most is. Pedig az én '90-es évekbeli babám valóban meglehetősen furcsa alakkal rendelkezett. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy vajon én is leszek-e ilyen csinos, mint ő, ha nagy leszek. Nem pont olyan akartam lenni, mint ő, hiszen számomra nyilvánvaló volt, hogy igazi, élő embernek ilyen teste nem lehet. A családom magassági paramétereiből kiindulva a hosszú combokra esélyesnek tartottam magam, de az óriási mell és a vékony derék nagyon irreális volt. Szóval ami Barbie testét illeti, fura egy szerkezet volt, nekem inkább az őt körüllengő kecsesség és báj tetszett. Emellett a "személyisége" persze az enyémből táplálkozott. Akkoriban még nem voltak számítógépes karakterjátékok, mindezt offline játszottuk a babáinkkal. Teljes ruhatár arzenállal rendelkeztek, a nagy estélyitől a fürdőruhán át a bemelegítőig mindennel. A húgommal évekig szinte mindenhova magunkkal vittük őket, félig-meddig párhuzamos életet éltek a babák a miénkkel. Vagyis az én esetemben nem én idomultam a baba hollywoodi sztár világához, hanem ő idomult az enyémhez. Emellett persze előrevetítő szerepeket is játszott, talán pont azért, mert nem gyermek teste volt. Volt szerelmes Barbie, párja, Ken oldalán, aztán lett belőle családanya is pici gyerekekkel. Érdekes módon nem a rongybabából csináltam anyukát, hanem a felnőtt, bombázó testű Barbie-ból. Aki persze a szülés után is csinos és fitt maradt. Nálam ilyen életet élt Barbie, másoknál mást. Most a lányom életébe is bekerült és rácsodálkoztam hogy megváltozott. Természetesen mivel örök fiatal, most is csinos, fitt, kecses, bájos és szép. Csak már nem olyan irreális a teste, mint 20 éve. A dupla D mellméretből visszavett egy jó formájú B-re, női alakra emlékeztető enyhén domborodó pocija van, kerek fenékkel és széles csípővel. A haja és a sminkje természetesen a legutolsó divattrendet követi, de meglepő módon a hozzá hasonló babák felhozatalából az ő alakja a leginkább emberi. Olyannyira eltérő méretekkel rendelkezik, hogy nem is tudtam ráadni a másik baba nadrágját. Nem ment fel a csípőjére. Szóval ez a lányzó már közel sem 0-ás méret és plasztikáztatni se jár olyan gyakran. Ennek ellenére még mindig nyilvánvalóan egy olyan topmodell alakkal rendelkezik, ami nem válik minden kislányból nagylány korára, de Barbie ettől az, aki. Továbbra is lehet szeretni vagy utálni, hiszen ugyanúgy megtestesíthet kislányoknak szűzies tündérkirálylányt, mint nyálcsorgató pasiknak miniszoknyás diszkó ribit. Hathat pozitívan is a személyiségre, ösztönzően, a kreativitást, boldogító önkifejezést segítve, de hathat negatívan is, irreális ábrándokkal és kellemetlen események előszelét jelezve. Ez nem a babán múlik, hanem rajtunk, akik játszunk vele.  |