|
Mi is a hangfürdő? Nos a hangfürdő egy olyan élmény, amely különféle hangszerekkel: gongokkal, hangtálakkal, csengőkkel, harangokkal, sípokkal, dobokkal, kalimbákkal, kínai vizes tállal, s más hangszerszámokkal képes változást előidézni a résztvevők életében. Mélyre ható lelki változások, elengedések, tisztulások következnek be és az egész előadás komoly hatással van a fizikai testre is, segíti a gyógyulást, az öngyógyító folyamatok beindulását.
Az én első hangfürdőm a következő élményeket nyújtotta számomra.
Elhelyezkedtem a fekhelyemen és vártam, hogy milyen utazásra visznek a hangok. Ahogy az első hangok megszólaltak, testem kissé elnehezült, végtagjaim forróvá váltak, beindult a kozmikus energiaáramlás. Megnyíltam gyógyító templomom számára.
Besétáltam az alsó, Föld felőli kapun. Felsétáltam a lépcsőkön és megálltam a középen lévő tisztító medencében. A felette lévő nyitott kupolán keresztül áramló Égi fény lágyan átfolyva rajtam, megtisztított. Felléptem a kristályosan ragyogó oltárhoz és a nyakamba akasztottam a rajta lévő kék követ(angelit). A templomban tevékenykedő és az ehhez a gyógyító utazáshoz rendelt angyalok közelebb jöttek. Felkaroltak, átvezettek az oltáron, egyenesen keresztül a benne lévő Rafael smaragdján. Az oltár mögötti ajtóhoz mentünk, ami mindig mélyebb önvalómhoz vezet. Égi segítőim körbevettek engem és az ajtót, majd az egyre fényesedő bejárat felé mutattak, én pedig átléptem rajta.
Az utazásom úgy folytatódott, hogy először egy tisztás és egy nagy erdő találkozási pontján találtam magam. Nem volt bennem túl nagy nyugalom, hezitáltam, hogy merre induljak. A szívem egyre hevesebben vert, majd egyszer csak felemelkedtem a legközelebbi fák lombjáig. Megkapaszkodtam az egyik nem is olyan túl vastag ágban és a körülöttem elterülő tájat figyeltem. Nemsokára madárhangok vettek körül. Ettől egész lényemben hevesebben kezdtem el lüktetni, minden érzékem kitágult a figyelemtől. Hol vagytok?- kérdezte minden porcikám, a sólyom vadászatra kész. Köröztem néhányat a tisztás és az erdő határán, majd egy a közelemben felröppenő galamb után vetettem magam. A táj lassan összemosódott körülöttem, csak a sebesen repülő galambot láttam magam előtt. Nyílegyenesen követtem, egy pillanatra sem tévesztve szem elől fürge röptét. Céltudatos voltam, határozott és villámgyors. A fák végül eltűntek, s a galamb egy lankás domboldalon szárnyalt felfelé a naplementében. A légáramlatok hívásának engedelmeskedve közelebb ereszkedtem a földhöz, hogy könnyebben beérjem a galambot. A következő pillanatban azonban lábaim hozzáértek a fűhöz, majd a talajhoz.
Patáim hol keményen koppantak a köves emelkedőhöz, hol puhán ugrottak tovább a gyér fűcsomókról. A galamb beleolvadt a fénybe én pedig prüszkölő paripaként száguldottam tovább, hogy elérjem a domb tetejét. Izmaim kellemesen megfeszültek, sörényem lágyan lobogott a szélben. Erős voltam, független és szabad. Amikor felértem a domb tetejére, azt még erősen megvilágította a hatalmas Napkorong. Erőteljes galoppom után hirtelen megtorpantam és azt éreztem, hogy kibucskázom saját magamból. Emberekből álló kör közepére estem. Asszonyok táncoltak, doboltak és énekeltek körülöttem színes ruhákban, tollas díszekkel felékszerezve. Én is felálltam s meztelen természetességemben elkezdtem velük együtt táncolni a dobok ütemére.
Majd belekerültem egy selymesen lágy fénylabdába, kiemelkedtem a körből és elindultam a ragyogó és kellemesen melengető Napkorong felé. Lelkem megnyugodott, szívverésem lelassult és egy végtelenül puha, bársonyos, könnyed, aranylóan sárga burokban lebegtem. A színek változtak körülöttem, hol tompán rózsaszínesek, hol fénylőn pirosasak lettek. Béke volt, nyugalom és könnyedség. Nohát, csak nem az anyaméh? Mire kielemeztem volna végtelenül kellemes helyemet, rájöttem, hogy tovább kell indulnom.
Egy szikrázó fényimpulzus erőteljesen meglegyintett, majd egy energiahullám lendületesen bevezetett egy örvénylő fekete áramlás felé. Eddig még jól esett a dolog, de aztán megrekedtem. Eltűnt a fény, fogyóban volt az energia, elkezdett fájni valami belül, megrekedtem a lét folyosóján. Döntenem kellett, s éreztem magam, ahogy azt üzenem a mindenségnek, Tovább! Erre mindenemet újra elkezdte elönteni a mindent átható Erő, s szépen lassan folytam tovább az örvénylésben. Érzetem, hogy ez így már jó lesz.
Aztán kemény lüktetéssel el kezdett égően fájni a fejem egy gyűrűben és a nyakam végig le a vállamig. Hirtelen tudatosítottam egy pillanatra, hogy vannak ilyen testrészem és hogy itt lehet egyfajta fizikai határuk. De miért kell ezeknek ilyen kegyetlenül fájniuk, mikor az előbb még olyan jól folyt minden. Éreztem, hogy menni fog, hogy átjutok, erre jön ez… ami aztán egy villanásnyi idő alatt átjuttatott a kapun,de nagyon-nagyon fáj.
Aztán szerencsémre egy kellemes ölelésbe, egy kellemes energiába kerültem. Anyukám volt az, lágy, megnyugtató dalt énekelt, s közben a fejemet meg a nyakamat simogatta. Ahogy fogott, ölelt, simításával bíztatott, a szeretetben éreztem a fokozódó megkönnyebbülést. A fizikai fájdalom szépen lassan elmúlt, s a régen őrzött emlék lassan elhagyta a lelkemet.
Ez jó, nagyon jó. Ugyanis születésem tényszerű valósága az, hogy az orvosok véleménye szerint oly mértékben bent ragadtam a szülőcsatornában, hogy megmentésem érdekében vákuumot alkalmaztak. Ennek következtében a fejemen egy hatalmas ödémás vérömleny alakult ki és a nyakideg is meghúzódott. Mivel fennállt az agy-, illetve egyéb károsodás veszélye, ezért a szülés után 1 napig nem is adtak oda anyukámnak, mert megfigyelés alatt tartottak. Az utána következő napokban is csak az etetés idejére, szóval meglehetősen rideg körülmények között indítottam ezen a Földön. A hangfürdős kalandozás segítségével viszont egy alternatív valóságot teremtettem, amelyben a szeretetben feloldódott ennek a 31 éve őrzött blokknak a rezgése.
A hangokban való fürdés és a kalandozás ezzel még nem ért véget. A megnyugtató ölelés után egy kamillás réten találtam magam és vidám, kacarászó kislányként rohangáltam fel-alá. Csak szaladtam-szaladtam tovább a végtelennek tűnő illatos virágrengetegben, s közben egyre nagyobb lány lettem. Felfigyeltem rá, hogy lépteim közben vércseppek hullanak a lábaim közül, s földet érve szebbnél szebb virágok hajtanak ki belőlük. Örültem nekik.
Aztán fiatal nőként érkeztem meg egy tündöklően kéklő tenger partjára. A világossárga homok és az apró fehér kavicsok kellemes meleget sugároztak a talpaimon keresztül, s a víz lágyan hullámzó fodrozódása halkan hívogatott. Gyere, merülj el bennem! Néhány szökellés után belevetettem magam a vízbe és hagytam, hogy sikamló selymessége magával ragadjon. Derűs vidámsággal lubickoltam a habokban és hosszan alábukva hallgattam a bálnák énekét. Viszonylag messze úsztak tőlem, hatalmas körvonalaikat csak időnként tudtam kivenni a víz egybefolyó kékségéből. Sziasztok, üdvözöltem őket a gondolataimban, s ők ugyanígy visszaköszöntek. Hangjuk vibrálása a vízben örömteli rezgéssel járta át a testemet és a lelkemet. Várnak rád kint- érkezett tőlük a következő üzenet, s erre én szépen lassan kiúsztam, majd kisétáltam a partra.
A férjem állt kint, szembe nézett velem és megigézve figyelte ahogy feléje sétálva kiemelkedem a vízből. Szorosan átöleltük egymást, majd a szerelmes ölelésbe burkolózva azt vettem észre, hogy sebesen elkezd forogni körülöttünk a táj. Minden összefolyt egy hatalmas örvénylő masszává, majd hirtelen lerakott bennünket a naplementés Hortobágyon. Langyos nyári meleg volt, burjánzó természettel. Virágok illatát, állatok neszeit és egy pásztor furulyájának hangjait hozta a szél. A horizont felől a gyermekeink szaladtak felénk kacagva, megöleltük őket, majd mindannyian egy körtáncban ugrándoztunk vidáman a zenére.
Aztán visszatértem az ébren álmodott kalandból.
Ébredj fel, gyönyörű gyermek, ébredj fel…
Az utolsó mondatokat patakzó könnyek között írom, magam sem értem pontosan miért, de egyszer csak kibuktak belőlem. Érteni talán csak később fogom, most jó érezni a folytatódó megkönnyebbülést és az áramló szeretetet. A hangfürdő 2 napja volt, azóta este lefekvéskor és reggel ébredéskor hallom magamban a gongok és dobok énekét. Hozzá kell tenni, hogy a hangfürdő után egy egész éjszakán át tartó, 9 órás gongszertartáson is voltam. Így a gongok hangja olyan lett bennem, mint egy tisztító folyadék, áramlik és sorra mossa ki azt, amire nincs szükségem és tölti meg élettel azt, aminek erősödnie kell. Talán ennek tudható be a tegnapi hangulatom is, amit ahhoz tudnék hasonlítani, mint amikor nagy mennyiségű tisztító teát iszik meg valaki egyszerre, aminek hatására jó sok lerakódott méreganyag kezd el keringeni a szervezetében, ami hirtelen fejfájást vagy hasfájást okoz. Kicsit valahogy én is így jártam lelkileg, annyi régi rejtett indulat és érzelem került fel a tudat zónájáig, hogy magam is meglepődtem rajtuk. Voltak közülük különösen makacsok is, amelyek újra irányításuk alá akartak vonni, de égi segítséggel és odafigyeléssel nem sokáig hagytam magam. A fejem sem fájdult meg és még örülök is az egésznek, mert egy csomó lagymatag rezgéstől és bosszantó érzéstől megszabadultam, amitől meg nem, arról legalább tudom, hogy dolgoznom kell még velük.
Folyok hát tovább a Lét folyosóján és köszönöm mindenkinek, akik együtt vannak most velem ebben az életben szeretettel. Áldás és béke legyen mindannyiunkon!
 |
