| Hangokból forgó világ |
 |
 |
 |
| Írta: Borchi |
| 2011 február 02., szerda 12:08 |
|
Egy transzformációs élmény. Egy én alakulás. Egy kozmikus DNS rendeződés... Kőszikla vagyok. Testem hatalmas és nehéz. Sötét zárványokkal teli. Lomhán létezem az élet rezgései között. Szilárdságom lassan mozdul, zárványaim ragaszkodóak. Majd megremeg a Föld, dübörgése szétpattintja zárványaimat, s arkangyalok süvöltő lehelete zúzza porrá őket. Királynő vagyok. Testem fénylőn tündököl. Szivárványos, selymes palást borítja vállamat. Gallérjának íve színesen szikrázó pávatoll díszként öleli körül a nyakamat és a fejemet. A színek apró gyöngyökké folynak össze, s fejpántként záródnak a homlokomra. A pánt ragyogó kristályban végződik, amely a homlokomba olvad. Fényességem betölti a létet. Világtengely vagyok. Testem végtelenül hosszúra nyúlik. Lábam lefelé nyújtózik és belegyökerezik az alsó világokba, kezem magasra nyúlik és belekapaszkodik a felső világokba. Testem megpördül önmaga körül, s négy fénynyaláb robban ki belőle a négy égtáj irányába. A nyalábokból angyalok, s mindenféle lények születnek. A nyalábok végpontjain új életek magjai fénylenek bársonyos burokban. Az életmagok megremegnek, s én előbb körben, majd spirálisan fordulva átbucskázom a tengelyem körül. Világok születnek. Csakra rendszer vagyok. Fénygömb fűzérből álló testem pulzálva vibrál. Villámoktól cikázó energiagolyók érkeznek, s mint elektronok az atommag körül, pályára állnak csakráim körül. Pörgésük közben apró villámokat szórnak a fénygömbjeimbe, szétrobbantva azokból a pókhálószerű szennyeződéseket. A gömbökben kristályok tűnnek elő. Angyalok állnak felettem és testükből színes, tiszta, fényes szirupot öntenek a kristályokba a szürkeség helyére. Én vagyok. Testem újult, tiszta, friss erővel teli. A barátaim vannak körülöttem, akiknek az energiatere összeér az enyémmel és áramlik közöttünk a Szeretet. Köszönet mindenkinek, aki ott volt velem, Áldás, Békesség és Szeretet legyen veletek!  |