| Mi az élet értelme? |
 |
 |
 |
| Írta: Borchi |
| 2011 március 18., péntek 09:54 |
|
Jó címet adtam a bejegyzésnek, mi? :) Ha rákattintasz, hogy elolvasod, akkor bizonyára te is feltetted már ezt a kérdést, illetve esetleg van is saját válaszod és csak össze akarod hasonlítani az enyémmel. Vagy csak úgy... Miért pont ezt írom most?
Azért, mert pár napja meghalt a Nagyapám. Egy ilyen esemény pedig általában kiváltja azt az emberekből, hogy elgondolkodjanak az élet mikéntjén és hogyanján. Persze csak azután, hogy túljutottak az ego gyászos fájdalmán. Mindennek meg van a maga helye és ideje és persze továbbra sem véletlen semmi. A mi családunk pedig olyan, hogy már nem annyira lepődünk meg a különböző jeleken, inkább csak azon, hogy egyre sűrűbb rendszerességük ellenére még mindig nem vesszük őket kellően komolyan. Mert még mindig szokatlanul furcsa tud lenni, hogy a hírek nem csak a híradóból érkezhetnek. Az emberi média igen érdekes energiavezérlés alatt áll, ami nem feltétlenül az, aminek mutatni akarja magát. Ezzel szemben az isteni média mindig számunkra valóban hasznos és szükséges információkat szállít. Csak éppen ezt olyan módon teszi, ami kozmikus értelemben ugyan egyértelmű és tiszta, viszont az emberiség elszokott tőle az utóbbi évezredekben. Ezért akadozik az átvitel és a megértés is és általában csak utána rakjuk össze, hogy mi mihez kapcsolódott és miért pont akkor jött a jel. Konkrétan jelen esetben a nagynéném pár hete újra rendszeresen Mamával álmodott és nem értette, hogy miért. 2 és fél éve halt meg és Papa úgy érzem minden nap fel volt készülve rá, hogy csatlakozik hozzá. Pár hete közölte is a családdal, hogy jobb lenne már, ha odaát lehetne. Aztán az unokatesóm pár napja azt álmodta, hogy hangok üzenik az égből, hogy Készüljetek, mert közeledik. Ezt persze már csak utólag mondta. Aztán a húgom is közölte, hogy Papa távozása napján igen letargikus hangulatban volt és fel-alá mászkálva a lakásban arra gondolt, hogy ezt a fajta lelkületet Papától örökölte, pont ilyen ő is. Hozzá kell tennem, aznap én is érthetetlen módon befordult voltam, néztem is magamra, hogy ez hogy lehet, az előző napok csodásak voltak, ezt mintha nem indokolná semmi. Persze tudom, hogy ok mindig van, de nem bírtam megérezni, hogy pontosan mi. Aztán a húgom beszámolója azzal folytatódott, hogy a depis hangulatot kezdte felváltani benne egy filozófia értekezésféle és az a kérdés foglalkoztatta, hogy mégis mi az élet értelme, mi a fenéért vagyunk mi itt. Gyorsan kapott is választ érzésekben, amiket igyekezett szavakra fordítani. Az élet értelme nem más, mint a boldogság. Azért vagyunk itt, hogy boldogan megéljük a létezést. Nincs értelme a versengésnek, a rivalizálásnak, a furkálódásnak, elégedetlenségnek, stb. Az élet alapvetően boldogságból áll, minden ami körül vesz bennünket, minden, ami velünk történik, az megélhető ebben a szellemiségben. Köszi, ez Papa üzenete számunkra, mondtam a húgomnak, neked ment át legerősebben, mert te alapvetően érző típus vagy. Ezen információk ismeretében értelmet nyertek és összeálltak a jelek. Korábban én gondoltam rá, hogy egyszer meg kellene kérdezni Papától, hogy mi jár a fejében, mit érez a világgal kapcsolatban. Az utóbbi években ugyanis olyan volt, mint valami bölcs indiai jógi. Olyan fajta nyugalom és elfogadás áradt belőle, amit nyugatias szemmel és fejjel nehéz megérteni. Mert nyugatias szemmel bosszantó az, ha valakit egyáltalán nem érdekelnek az anyagi javak, a környezet különböző ténykedése vagy a saját külső kinézete. Egyszer. kb. 1 éve, voltunk úgy Papánál, hogy a lakásba érve nem tudtuk felébreszteni. Szólongattam, megérintettem a vállát többször is, de ő csak békésen aludt tovább. Érződött rajta, hogy nincs semmi baja, olyan légkör lengedezett körülötte, mint egy kisbaba körül, aki még nemrég született le a kozmikus egységből és tökéletesen érzi a mindent átölelő isteni szeretet jelenlétét. Nyugodt volt az álma, egyenletesen lélegzett, csendes harmónia vette körül. Vajon milyen világokban járhat? - kérdeztem a páromat, bár a kérdés költői volt. Aztán szóban mégsem kérdeztem Papától később semmit. Kicsit olyan ez, mint Apócommal, szóbeli információ nincs sok, csak a létezés olyan átáramlása egyik lélektől a másikig, ami bevisz egy érzés csomagot, ami elburjánzik és kivirul, amikor eljön az ideje. Ez egy ilyen dolog, nagyon szeretem, még akkor is, ha én a vizuális jelekhez képest még kevésbé jól boldogulok az érzelmi jelekkel. Mostanában ez úgy is intenzíven fejlődik tovább. Az ősök üzenete mindannyiunk számára él, csak időt kell szánnunk rá, hogy aktivizálódhasson bennünk a szellemi örökség. Ennek a szellemiségnek az egyéni tapasztalatokkal tovább bővülő burjánzása bővíti az egész emberiség kollektív tudatát. Azok, akik elhagyják a Földet, odaátról teljesen tisztán tudják ezt és döntésükkel hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az itt maradó utódokat megsegítsék az életút beteljesítésében. Ekkor jönnek a jelek. Figyeljetek nyitott szívvel!  |