|
Írta: Borchi
|
Szívrózsa
A virág, melyet láttam, s neked szántam
Fehér volt, mikor rásütött a Hold.
Nappal szivárvány minden árnya ruhája.
Tündöklő köntöse csillagok öve,
Napok szikrája szirmán cikázva
Rád ragyog.
Viruló bimbója az ég dalnoka,
Karcsú alakja a szépség temploma,
Bársonyos levelén harmatcsepp csillan,
Erős gyökere igaz földbe vetve
Istenhez vezette.
A menny
csodás
fénye
földre
nézett
Tőle
kicsiny
virág
s az
egész
világ
Életre kelt.
|
|
