|
Írta: Borchi
|
Úton
Egy kicsiny lelkecske jön velem nevetve,
S fogja a kezem, míg szavait lesem.
Sétálni viszem, s ő szökell a vizen,
Át minden tócsán, mit talál az útján.
Vidáman kacag a hosszú út alatt,
A nagy Világ körül, s ő mindennek örül.
Szíve oly tiszta, mint a hegyek friss hava,
Szemei tükrében a Nap ragyog merészen.
Egy kicsiny lelkecske jön velem nevetve,
Isteni legényke, Vénusz gyermeke.
Egy gyermek a hóban, kék pantallóban,
Gyönyörű szépség, nincs benne kétség,
A Szerelem szülte.)
|
|
