|
Válaszlevelem egy lélekben hozzám nagyon közel álló embernek, aki éppen élete átalakításán dolgozik.
Az enyhén negatív hangvételre küldtem az érzelmekről szóló könyvet. Nincs baj a negatívitással, kivéve ha semmi javunk nem származik belőle. Már pedig nekünk nem szokott... A férjem is azt kérdezte ma, hogy Tényleg lehetetlen bevonzani a lottó 5-öst? Amire én azt mondtam, hogy egyáltalán nem. A dolog azon múlik, hogy bennünk a témára adott belső érzelmi válaszreakció negatívan áll hozzá a kérdéshez, teremtésként pedig ez valósul meg, mert emögött sorakoztatunk fel nagy mennyiségű energiát már évtizedek óta. Nem pikkel ránk a világegyetem, mi szívatjuk magunkat. Itt, a szabad akarat zónájában ezt lehet. Ezért vagyunk itt, mert itt mindent lehet, minden lehetséges, minden meg is történik...
Rá kell hát állítanunk magunkat a saját dolgainkra, mert annak a megvalósulása is lehetséges. Tudom, hogy ezt tudod és azt is tudom, hogy jelenleg nem része a rezgéseidnek. A velünk szembeni leghatásosabb szívatás tényleg a reménytelenség. Mást nem is kell tenni, ez tökéletesen elzár minden egyébtől.
Tegnap teljesen utazási lázban égtem. Megnéztem egy csomó helyet, hogy hogyan lehet odajutni, mik a programok és mi az ár. Közben erősen figyeltem arra, hogy ne a régi belső monológ menjen.... ennyi pénzem nincs.... hanem az, hogy ez érdekel, ez tetszik, meg akarom nézni, el fogok tudni menni, ki tudom fizetni, stb.
Egyébként érdekes, hogy tavaly, amikor Velencében voltunk a Szent Márk tér egy pontján dejavu érzésem támadt. Aztán rájöttem, hogy van otthon egy régi álomfüzetem sok képpel, köztük egy, amin ez a látvány tárul elém, amit most látok. Kb. 10 éve ragasztottam bele, aztán jó pár évig el is feledkeztem róla, hogy Velencébe is akarok menni. De az impulzus akkor elindult a maga teremtő útjára. Nem tápláltam túl intenzíven pozitív fűtő anyaggal, így nem csoda, hogy 10 évbe telt a megvalósulás. Viszont nem is akadályoztam semmiféle korláttal, így elérhetett hozzám.
Ezzel azt akarom mondani, hogy kezdj hozzá valahol, tök mindegy milyen téren. Azért jobb először kisebb dolgokkal tesztelni, mert ott kevesebb ellenállást tanúsít az egód, mint pl. egy kambodzsai út esetében. Ahogy a húgom mondja, minden most már csak napok kérdése. Ő így járt pl. a gyömbéres sütivel. Nagyon akart enni, de sehol nem talált hozzá fűszerkeveréket, hogy süthessen. Aztán pár nap múlva mégis talált Dr.Oetker féle félkész cuccot, amihez csak víz kell. A költözés miatt azonban nem volt ideje megcsinálni. A szilveszteri bulira megkérdezték a szomszédok, hogy milyen kaját hozzanak át, mire azt mondta, hogy mindegy, oda bízza, biztos finom lesz. Mit hoztak? Naná, hogy gyömbéres sütit. :) Bagatell apróságnak tűnik, de remekül mutatja a kinyilatkoztatott vágyak és a csavaros megvalósulások lehetőségeit már kicsiben is. Korábban a túróval is úgy járt, hogy sokáig egyáltalán nem talált olyan natúr tehén túrót, ami itthon hétköznapi és könnyen készíthetsz belőle édes túrós batyut. Amikor hónapokig vagy évekig nem eszel számodra kedves ízeket az egész olyan sóvárgó vággyá tud felerősödni, mint egy tengerparti nyaralás. Aztán addig vágyott rá ellentmondást nem tűrően, amíg egyszer végre egy helyen belebotlott a megfelelő cuccba.
Sorolhatnám még ezeket a sztorikat, de mindenkinek onnantól válik a vérévé és belső meggyőződéssé, amikor megéli az első személyes tapasztalatokat. A könyvet is azért küldtem át, mert vannak benne a szokásos szürke hétköznapok közben is könnyen kivitelezhető gyakorlatok, amik beindítják a változást és elkezdenek az Út felé terelni. Az első út úgyis az Útra találás maga. :)
Az jó, ha már felmérted, hogy az egód hol tart éppen, enélkül úgy sem menne semmi. És igaz, az is egy hamis csapda, hogy érezz csak hálát mindenért, amid van és ne vágyj többre, mert lehetne sokkal rosszabb... Igen, ha erre hallgatunk, akkor lesz is... Ez nem az jelenti, hogy egyáltalán ne adjunk hálát. Én szoktam, jó érzés és utána mindig könnyebben jön, amire vágyom. Merthogy azért sem állok meg ott, ahol vagyok, ez a csapda, ezt nem szabad. Ahogy írtam és remekül kiemelted, hogy az élet ellenes. Amikor már nem vágysz, akkor meghalsz... és sajnos a legtöbb esetben ez hamarabb következik be szellemiekben, mint a test esetében. Ez pedig gáz, mert ha elhagyom ezt a testet, akkor már könnyű, hiszen vissza jön a szabadságom és tudásom, képességeim. Viszont ebben a testben, de a lélek-szellem vágya nélkül zombilét van... Az meg ciki...
Ahhh, na milyen lelkes kis "beszédet" tartottam. :) Ez van, nekem ezt kell tolni. :) A sötét oldal abban akar megakadályozni, hogy életet és reményt adjak az embereknek, köztük saját magamnak is. De nem baj, igazán kedves tőlük, hogy az örökös piszkálódásukkal segítik a munkámat, fejlődésre és új vágyakra sarkallnak.
Ki van ez találva nagyon, csak juss el újra oda, hogy legalább egy szikrányi élvezetet is találsz benne. Ha azt mondom, hogy a világegyetem egy roppantul vidám, mámoros és mókás hely, kevesen hiszik el.... vajon miért? Ki veri át őket? Én azzal, ha ezt állítom, hogy ez így van, vagy ők saját magukat, ha azt állítják, hogy ez hülyeség. Egyébként tök mindegy ki mit állít, mindenképpen igaza lesz és ez a lényeg. :)
Szóval szerintem nyugodtan állítsd magadról azt AKI Vagy, ott ahol most állsz, mert veszítened már nincs mit és egyébként is igazad lesz. :)
|
