A virág, melyet láttam, s neked szántam Fehér volt, mikor rásütött a Hold. Nappal szivárvány minden árnya ruhája. Tündöklő köntöse csillagok öve, Napok szikrája szirmán cikázva Rád ragyog.
Viruló bimbója az ég dalnoka, Karcsú alakja a szépség temploma, Bársonyos levelén harmatcsepp csillan, Erős gyökere igaz földbe vetve Istenhez vezette. A menny csodás fénye földre nézett Tőle kicsiny virág s az egész világ Életre kelt.
Fotonok hangja kúszik a térben, Szellő rebben fátyolos selymen, Dohány illata érzik a légben, Madarak szava cserreg a kertben, Kékszínű mélység árad a fényben, Billentyű kopog katonás rendben, Két szív dobog két emberi testben, Két alak ül, némán, csendben, Polcok a falon, oldalt, szemben, Hangok a házban, halk nesz lebben, Egy szempár néz ,ülve a széken, Gondolat suhan, szó az nincsen…
Hull a hó, zeng a lélek, száll a dal ajkam rezdül,kicsiny madár szava halk csendes város,szép az élet,semmi baj. Festett képek,egy ikont nézek,s megszólal: Nézz reám szép leány,mire vársz halált hozó éji mérget nem találsz kígyó marta égő sebed karcolás káprázat csupán,hidd el ámítás nézz le mélyre,szíved tengerébe keress keress csak,hisz ott találod az álmod, az igazságot . Istent kérő égi vágy,arcod ragyog, sziporkázz nézz az égre,onnan mélyre,feneketlen mindenségbe végtelen tükör,felszínre tör,rád mutat egy hangulat,Jó utat,oda mész, ahol célba érsz .
A Nap Süt a nap s mégis fekete az égbolt. Szívemen sötét egy világos fényfolt. Templom lépcső kopott kövén, Magas fala szilárd tövén, Kuporgom a tavaszban.
Süt a nap, arcom tenyerembe temetve. Szívem halkan sír s fúj az élet szele. Templom lépcső kopott kövén, Galambok közt elmerengvén, Gondolkodom magamban.
Süt a nap, sütött mikor még nem voltam. Süt a nap, sütni fog mikor már elmúltam. De egyszer majd ő sem süt tovább, Mert egyszer mindennek vége van. Mi lesz akkor? Hogyan tovább? A válasz Isten kezében van.
Üzenet
Nem kéred, mégis adom. Nem tőlem van, sokkal nagyobbtól. Bennem él, tovább kell áradjon. Nem kell, hogy elfogadd. Benned is él. :) Csatád magányos? Nem! Csak nélkülem való. Ne rekessz ki kérlek, csendben jelzem, szeretlek. Látszólag nem kell, látszólag terhes, látszólag jelentéktelen, látszólag szükségtelen, látszólag jól megvagy nélkülem. S a látszat mögött? Ott is? Nem kell, hogy kelljek. Nem ez a fontos. Boldog vagy? Ez már inkább. Tőlem nem leszel az. Mástól se. Csak Tőle, aki maga a Szeretet. Ő érted él. Gyengéden óv, vigyáz rád. Körülvesz a szeretetével. Ott van a napsütésben, a friss záporban, a fák rügyében, a madarak énekében. Ott van a mosolyunkban, a hangunkban, az ölelésünkben, a szemünkben, ha belenézel. Te csak szeress viszont, amikor csak lehet! :) Szeresd viszont bennünk Őt, s rajta keresztül minket. SZERETLEK!
Nem kéred, mégis adom. Nem tőlem van, sokkal nagyobbtól. Bennem él, tovább kell áradjon. Nem kell, hogy elfogadd. Benned is él. :) Csatád magányos? Nem! Csak nélkülem való. Ne rekessz ki kérlek, csendben jelzem, szeretlek. Látszólag nem kell, látszólag terhes, látszólag jelentéktelen, látszólag szükségtelen, látszólag jól megvagy nélkülem. S a látszat mögött? Ott is? Nem kell, hogy kelljek. Nem ez a fontos. Boldog vagy? Ez már inkább. Tőlem nem leszel az. Mástól se. Csak Tőle, aki maga a Szeretet. Ő érted él. Gyengéden óv, vigyáz rád. Körülvesz a szeretetével. Ott van a napsütésben, a friss záporban, a fák rügyében, a madarak énekében. Ott van a mosolyunkban, a hangunkban, az ölelésünkben, a szemünkben, ha belenézel. Te csak szeress viszont, amikor csak lehet! :) Szeresd viszont bennünk Őt, s rajta keresztül minket. SZERETLEK!
Verseim
