|
Írta: Borchi
|
Szívrózsa
A virág, melyet láttam, s neked szántam
Fehér volt, mikor rásütött a Hold.
Nappal szivárvány minden árnya ruhája.
Tündöklő köntöse csillagok öve,
Napok szikrája szirmán cikázva
Rád ragyog.
Viruló bimbója az ég dalnoka,
Karcsú alakja a szépség temploma,
Bársonyos levelén harmatcsepp csillan,
Erős gyökere igaz földbe vetve
Istenhez vezette.
A menny
csodás
fénye
földre
nézett
Tőle
kicsiny
virág
s az
egész
világ
Életre kelt.
|
|
|
Írta: Borchi
|
CsendÉlet
Fotonok hangja kúszik a térben,
Szellő rebben fátyolos selymen,
Dohány illata érzik a légben,
Madarak szava cserreg a kertben,
Kékszínű mélység árad a fényben,
Billentyű kopog katonás rendben,
Két szív dobog két emberi testben,
Két alak ül, némán, csendben,
Polcok a falon, oldalt, szemben,
Hangok a házban, halk nesz lebben,
Egy szempár néz ,ülve a széken,
Gondolat suhan, szó az nincsen…
|
|
|
Írta: Borchi
|
Ikon
Hull a hó, zeng a lélek, száll a dal
ajkam rezdül,kicsiny madár szava halk
csendes város,szép az élet,semmi baj.
Festett képek,egy ikont nézek,s megszólal:
Nézz reám szép leány,mire vársz
halált hozó éji mérget nem találsz
kígyó marta égő sebed karcolás
káprázat csupán,hidd el ámítás
nézz le mélyre,szíved tengerébe keress
keress csak,hisz ott találod az álmod,
az igazságot .
Istent kérő égi vágy,arcod ragyog, sziporkázz
nézz az égre,onnan mélyre,feneketlen mindenségbe
végtelen tükör,felszínre tör,rád mutat
egy hangulat,Jó utat,oda mész, ahol célba érsz .
|
|
|
Írta: Administrator
|
A Nap
Süt a nap s mégis fekete az égbolt.
Szívemen sötét egy világos fényfolt.
Templom lépcső kopott kövén,
Magas fala szilárd tövén,
Kuporgom a tavaszban.
Süt a nap, arcom tenyerembe temetve.
Szívem halkan sír s fúj az élet szele.
Templom lépcső kopott kövén,
Galambok közt elmerengvén,
Gondolkodom magamban.
Süt a nap, sütött mikor még nem voltam.
Süt a nap, sütni fog mikor már elmúltam.
De egyszer majd ő sem süt tovább,
Mert egyszer mindennek vége van.
Mi lesz akkor? Hogyan tovább?
A válasz Isten kezében van.
|
Üzenet
Nem kéred, mégis adom.
Nem tőlem van, sokkal nagyobbtól.
Bennem él, tovább kell áradjon.
Nem kell, hogy elfogadd.
Benned is él. :)
Csatád magányos? Nem!
Csak nélkülem való.
Ne rekessz ki kérlek,
csendben jelzem,
szeretlek.
Látszólag nem kell,
látszólag terhes,
látszólag jelentéktelen,
látszólag szükségtelen,
látszólag jól megvagy nélkülem.
S a látszat mögött? Ott is?
Nem kell, hogy kelljek.
Nem ez a fontos.
Boldog vagy?
Ez már inkább.
Tőlem nem leszel az.
Mástól se.
Csak Tőle, aki
maga a Szeretet.
Ő érted él.
Gyengéden óv, vigyáz rád.
Körülvesz a szeretetével.
Ott van a napsütésben,
a friss záporban,
a fák rügyében,
a madarak énekében.
Ott van a mosolyunkban,
a hangunkban,
az ölelésünkben,
a szemünkben,
ha belenézel.
Te csak szeress viszont,
amikor csak lehet! :)
Szeresd viszont bennünk Őt,
s rajta keresztül minket.
SZERETLEK!
|
|
Írta: Borchi
|
Üzenet
Nem kéred, mégis adom.
Nem tőlem van, sokkal nagyobbtól.
Bennem él, tovább kell áradjon.
Nem kell, hogy elfogadd.
Benned is él. :)
Csatád magányos? Nem!
Csak nélkülem való.
Ne rekessz ki kérlek,
csendben jelzem,
szeretlek.
Látszólag nem kell,
látszólag terhes,
látszólag jelentéktelen,
látszólag szükségtelen,
látszólag jól megvagy nélkülem.
S a látszat mögött? Ott is?
Nem kell, hogy kelljek.
Nem ez a fontos.
Boldog vagy?
Ez már inkább.
Tőlem nem leszel az.
Mástól se.
Csak Tőle, aki
maga a Szeretet.
Ő érted él.
Gyengéden óv, vigyáz rád.
Körülvesz a szeretetével.
Ott van a napsütésben,
a friss záporban,
a fák rügyében,
a madarak énekében.
Ott van a mosolyunkban,
a hangunkban,
az ölelésünkben,
a szemünkben,
ha belenézel.
Te csak szeress viszont,
amikor csak lehet! :)
Szeresd viszont bennünk Őt,
s rajta keresztül minket.
SZERETLEK! |
|
|
Írta: Borchi
|
Úton
Egy kicsiny lelkecske jön velem nevetve,
S fogja a kezem, míg szavait lesem.
Sétálni viszem, s ő szökell a vizen,
Át minden tócsán, mit talál az útján.
Vidáman kacag a hosszú út alatt,
A nagy Világ körül, s ő mindennek örül.
Szíve oly tiszta, mint a hegyek friss hava,
Szemei tükrében a Nap ragyog merészen.
Egy kicsiny lelkecske jön velem nevetve,
Isteni legényke, Vénusz gyermeke.
Egy gyermek a hóban, kék pantallóban,
Gyönyörű szépség, nincs benne kétség,
A Szerelem szülte.)
|
|
|
Írta: Borchi
|
Szeretet
A bánat sűrű könnye folyik arcodon,
szeretnélek, ha tudnám hogyan,
hidegtől ködös alkonyon.
Szíved jeges, szemed üres, arcod fehér,
tested már nem remél
ha jön az éj, de ne félj,
itt vagyok. Csendben dobogó szívem,
mint vörösen szendergő pirkadat
figyeli törékeny lelkedet kedvesem.
Ne halj meg! Kérlek még ne...
Kell, hogy rámtekints, drága kincs!
Érzed, hogy benned él Isten szelleme?
Az öröm sűrű könnye folyik arcodon,
szeretlek, már tudom hogyan,
naptól fényes alkonyon.
Szeretlek, ez máshogy nem lehet.
Nincs ettől több, se kevesebb.
Életem, s az életed, szeretet.
SZERETET...........:))))
|
false
false
false
MicrosoftInternetExplorer4
Szeretet
A bánat sűrű könnye folyik
arcodon,
szeretnélek, ha tudnám
hogyan,
hidegtől ködös alkonyon.
Szíved jeges, szemed üres,
arcod fehér,
tested már nem remél
ha jön az éj, de ne félj,
itt vagyok. Csendben dobogó
szívem,
mint vörösen szendergő
pirkadat
figyeli törékeny lelkedet
kedvesem.
Ne halj meg! Kérlek még
ne...
Kell, hogy rámtekints, drága
kincs!
Érzed, hogy benned él Isten
szelleme?
Az öröm sűrű könnye folyik
arcodon,
szeretlek, már tudom hogyan,
naptól fényes alkonyon.
Szeretlek, ez máshogy nem
lehet.
Nincs ettől több, se kevesebb.
Életem, s az életed,
szeretet.
SZERETET...........:))))
|
|
Verseim
